Hogyan kerüljük el a rendszeresen használt szerekkel szembeni rezisztencia kialakulását?
A méhészetek egyik legnagyobb kihívása változatlanul a Varroa desctructor atka elleni védekezés. Az oxálsavat évtizedek óta használják a Varroa atkák elleni küzdelemben, hatékonysága körülbelül 90 %-os. (Nanetti és mtsai, 2006, Rademacher és Harz, 2006, Maggi et al., 2016). Sok méhész azonban attól tart, hogy a hosszan tartó és ismételt alkalmazás a szintetikus hatóanyagokhoz hasonlóan (például piretroidok, amitraz, fluvalinát) rezisztenciát okozhat, amely jelentősen csökkentené a kezelés hatékonyságát. Maggi és munkatársai kísérletekkel vizsgálták ezt az elméletet, és gyakorlati tanácsokat adtak a Varroa atkák kezeléséhez.
A tanulmány áttekintése
A kutatás két Varroa-populáció érzékenységét vizsgálta: az egyik 64 egymást követő oxálsavas kezelést kapott („fókusz” populáció), míg a másik soha nem volt kitéve oxálsavnak („naiv’ populáció). A cél az volt, hogy kiderüljön, kialakult-e rezisztencia az oxálsavval szemben az évek során a „fókusz” populációban.
Bioassay módszerrel mérték az oxálsav toxicitását mindkét populáció esetében. Meglepő módon a „fókusz” populáció atkái, amelyek hosszú időn át voltak kitéve oxálsavas kezelésnek, érzékenyebbek voltak, mint a „naiv” populáció atkái. Ez arra utal, hogy az oxálsav hosszan tartó használata ellenére nem alakult ki rezisztencia.
Miért nem alakult ki rezisztencia az oxálsavval szemben?
A rezisztencia hiánya az oxálsav egyedi tulajdonságainak tulajdonítható. Az oxálsav elsősorban savas hatásával pusztítja el az atkákat, míg a szintetikus vegyszerek, mint például a fluvalinát, az atka központi idegrendszerét támadják meg. Az oxálsav gyorsan lebomlik a kaptárban, és nem hagy hátra maradványokat a viaszban, ami csökkenti a kiválasztási nyomást az atkákra. Ezzel szemben a szintetikus vegyszerek, amelyek hosszabb ideig jelen vannak, folyamatos nyomást gyakorolnak a populációra, ami növeli a rezisztencia kialakulásának esélyét.
Szintetikus vegyszerekkel, például fluvalináttal és kumafosszal végzett kezelések után jelentős rezisztencia alakult ki az atkák körében. Ezzel szemben az oxálsav nem hagyott kimutatható maradványokat a kaptárban, ami fenntarthatóbb megoldást kínál a Varroa atkák elleni védekezésben.
Gyakorlati tanácsok méhészeknek
Bár ebben a tanulmányban nem mutattak ki rezisztenciát az oxálsavval szemben, a méhészeknek továbbra is fontos odafigyelniük a rezisztencia kialakulásának minimalizálására. Íme néhány kulcsfontosságú ajánlás:
- Rendszeresen váltogassa az alkalmazott atkaellenes szereket! Egy évenkénti „rotáciciós program ” jelentősen csökkentheti a rezisztencia kialakulásának kockázatát.
- Használjon más módszereket is! Alkalmazzon nem gyógyszeres kezeléseket, mint például a herefiasítás eltávolítása, a fiasítás megszakítása és a rácsos kaptárfenék használata. Ezek a technikák csökkentik az atkapopulációt anélkül, hogy vegyi kezelésekre lenne szükség.
- Kerülje a túlzott kezelést! Ne alkalmazzon egy adott kezelést túl gyakran. Az oxálsavas kezeléseket, különösen cukoroldat formájában, ajánlott szezononként csak egyszer alkalmazni, hogy elkerülje a rezisztencia kialakulását
- Rendszeresen ellenőrizze az atkák szintjét! Használjon atka tesztet, például mosási módszert vagy ragacsos lapokat, hogy meghatározza a megfelelő kezelési időpontot, és biztosítsa, hogy a kezelés hatékony legyen.
- Alkalmazkodjon a helyi viszonyokhoz! A klíma és a méhcsalád állapota, például a fiasítás jelenléte, befolyásolhatja a kezelések hatékonyságát! Bizonyos régiókban több kezelésre lehet szükség a megfelelő védelem érdekében.
- Ügyeljen a kezelések biztonságára! Használjon megbízható, törzskönyvezett állatgyógyászati készítményeket, mint például a Varroxal és az Oxuvar 5,7%. Ezeket a termékeket a méhészetek igényeinek megfelelően alakították ki, biztosítva a hatékonyságot és a biztonságos használatot.
Következtetés
A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az oxálsav továbbra is hatékony eszköz a Varroa atkák elleni védekezésben, még hosszan tartó használat után is. Ugyanakkor a méhészeknek érdemes körültekintően alkalmazniuk az oxálsavat, és más kezelési módszerekkel kombinálni, hogy elkerüljék a rezisztencia kialakulását. A kezelések válogatása, nem vegyi módszerek alkalmazása és az atkaszintek rendszeres figyelemmel kísérése hosszú hosszú távon segítheti a méhcsaládok egészségének megőrzését.
Az oxálsav beépítése egy integrált kártevő- mentesítési programban nemcsak a méhek védelmét szolgálja, hanem segít megőrizni az oxálsav és más kezelések hatékonyságát a jövőben is.
Bár magasabb oxálsav adagok esetén nem tapasztaltak káros hatást a méhanya teljesítményére és a herék spermájának minőségére a dolgozóméhek között jelentős moralitás jelentkezhet, ezért fontos a megfelelő adag alkalmazása (E.E. Tellarini Prieto, 2024).
A megfelelő állatgyógyászati törzskönyvezett készítmények használata egyaránt nyújt garanciát a kezelések hatékonyságára és biztonságára, és lehetővé teszi a gyors és praktikus alkalmazást a méhészetekben.
Hatóanyag: Oxálsav
Az oxálsavat a mézelő méhek varroózisának kezelésére alkalmazzák. Az oxálsav kontaktméregként hat a Varroa atkákkal szemben, elsősorban savas tulajdonsága miatt, ás csak azokra az atkákra van hatással, amelyek a méheken találhatók. A fedett fiasításban nem mutat hatást. Az Oxuvar 5,7% oxálsavas termék, melynek két alkalmazási módja van- Az Oxuvar 5,7% alkalmas permetezéses kezelésre rajoknál, mesterséges rajoknál vagy más, fiasítás nélküli és méztermelés nélküli méhcsaládoknál, valamint csepegtetéses kezelésre is. Az Varroxal, amely tiszta oxálsav-dihidrát por, kiválóan alkalmas párologtatásra. Oxálsavas termékeink engedélyezettek a bioméhészetben.
Írta: Dr. Potsubay Péter, állatorvos A cikk a Méhészet c. folyóirat 72. (112.) évfolyam 2024. novemberi számában jelent meg